Az internet világához, digitális technológiához való kapcsolódást, felhasználási formákat és gyakoriságot kategóriák szerint csoportosíthatjuk. Ez az elmélet hasznos, mert rávilágít arra, hogy mekkora különbségek vannak a 21. század elején is a felhasználók között. Messziről indítottunk, a „homo oralis” ősemberre még a kevesektől keveset átadás, és csupán szóban a jellemző, majd az írás, és annak sokszorosításának terjedésével sok száz év alatt eljutottunk a „homo interneticus”-ig, a mai embertípusig, aki már sokaktól sokaknak szolgáltat információt nap, mint nap. A lényeges különbség, hogy az írás terjedésének, majd a sokszorosításának, az újságok, napi, hetilapok, könyvek elterjedésének befogadására rengeteg ideje volt az emberiségnek, míg az internet megjelenése az előzőekhez képest villámcsapás szerűen került be a hétköznapok alapvető használati eszközei közé.
Nehéz lehetett a kezdeti térhódítás időszaka, mert a történelem során a hagyományőrzés meghatározó szerepet játszott, míg az internet, és a digitális technika elterjedése hirtelen az ellenkező hozzáállást követeli meg: az újdonságra való folyamatos nyitottságot, érdeklődést, befogadást. Az elmúlt körülbelül száz évben megjelentek a különböző hanghordozók, bakelit lemez, kazetta, ezeket követte a CD lemez, ma pedig számtalan egyéb formát sorolhatnák a pendrivetól az SD kártyákig. Ami lényeges különbség, hogy a CD esetében már alig volt néhány éve ennek az adathordozónak arra, hogy elterjedjen, és máris felváltotta valami új (DVD), majd tömegesével az összes többi, amelyeknek már nem is kell egyedül teret hódítania, hiszen nagyjából párhuzamosan jelentek meg. Ez akár honnan is nézzük, nagyon gyors behatások, és trendek sorozata, amire nem feltétlenül volt felkészülve a társadalom. Először tanulni kell befogadni, aztán tanulni kell használni, aztán hasznosítani.
Ez nem jelent feltétlenül gondot azoknak, akik ebbe születtek bele (Z generáció), mégis meglepő volt hallani az előadáson, hogy azok az extenzív felhasználók, akik teljes mértékben kihasználják az internet adta lehetőségeket, nagyon alacsony, 2% körüli arányban kerülnek ki a legfiatalabb, 1995. után születettek köréből. A legtöbben, akik aktívan élnek minden lehetőséggel az ügyintézés, vásárlás, kommunikáció, információ megosztás terén, a 30-39 éves korosztály tagjai közül kerülnek ki. Úgy gondolom, ennek a magyarázata abban rejlik, hogy igaz, hogy nem okozna különösebb gondot minden lehetőséget kihasználni a legfiatalabbaknak, azonban ők még nem érzik meg a szükségét annak, hogy éljenek is a felkínált lehetőségekkel. Ezzel szemben, korszerűbb, véleményem szerint érettebb gondolkodást takar annak a felismerése, hogy milyen hasznos, és mennyivel megkönnyítheti a hétköznapok feladatait, ha nem csupán befogadóként, rejtőzködőként használjuk az online felületeket.
Felhasználás szempontjából csoportosítható az internetező közönség, a következő képpen:
- Extenzív felhasználók: mindent online intéznek el, ügyeket, kommunikációt, játékok használata, a magyar társadalom 7,6%-ra jellemző
- Befogadók: ők megelégszenek az eszköz funkcióval, offline élet támogatására használják az internetet, ők 14,4%-ot képviselnek
- Tanulók: széles körben használják, folyamatosan, felismerik, hogy a tanulás egyszerre van jelen a netezések alkalmával a szórakozás, tájékozódás mellett. Ők a felhasználók 18,2%-át teszik ki
- Informálódók: mérsékelt felhasználás jellemző, olvasgatás, információ szerzés, ők 28,5%-ban vannak jelen a világhálón, a magyarországi arány tekintetében
- Rejtőzködők: ők is használják, de nem használják ki a lehetőségeket, 31,3%-ban jellemző a magyar társadalomra
Érdekes, hogy a minél több funkciót használ ki valaki, annál kisebb arányban reprezentált csoportba tartozik, vagyis a felhasználók mintegy harmada alig használja ki a lehetőségeit, hasonló az aránya azoknak, akik némi információt begyűjtenek rendszeresen.
Szó esett az ún. digitális bennszülöttek jellemzőiről az órán. Ezek a következők:
- gyors információszerzéshez szokott
azok, akik rendszeresen használják a digitális technológiát, könnyen beleszokhattak a jóba, és a információk végtelen, és gyorsan elérhető áradatába.
- multimédia, képi gondolkodás újra előtérbe helyeződik
erről az jutott eszembe, hogy korábban mennyit hallgattuk a könyvek elértéktelenedését, hogy a fiatal generáció nem olvas. Nos, olvas, csak első sorban már az interneten, ami sokkal szemléletesebb, színesebb információkat tár elénk
- célirányos keresés
- tudás megosztás
ez az adok-kapok dolog, amiről már sok szó esett eddig is. Az információ az, amit, ha megosztunk, nem lesz belőle kevesebb, több annál inkább, ha részt veszünk a cserefolyamatokban.
- ingerfalás, türelmetlenség, rossz monotónia tűrés
sajnos ez nem túl pozitív, de találó képet fest azokról, akik az internethez hozzászoktak. Olyan gyors, és olyan széles spektrumú áradat, ami elénk tárul, ha kapcsolódunk, hogy más, megszokott környezeti ingerek könnyen tűnhetnek unalmasnak.
- sokcsatornás figyelem, multitasking
ez egy pozitív oldala szerintem, jó, ha észrevétlen beleszokunk a sokcsatornás figyelemre
- érzelmi inkontinencia mind negatív, mind pozitív értelemben, akár a mobillal való elérhetőségre is igaz ez
valóban, ehhez internet sem kell, sokszor, ha csak látok valami vicceset, van, akit felhívjak, és közöljem. El sem tudjuk már képzelni mi volt pár 10 évvel ezelőtt. Kicsit példát is követünk, a közösségi oldalakon látjuk a mások által megosztott, sokszor érdektelen információt, egy idő után elmosódnak a határai annak, mi az, amit megtartanék, mi az, amit nem.
- mozaikszerű érettség
- időérzékelés megváltozik (flow élmény része lehet)
ezt mindnyájan tapasztalhattuk, nem hiszem, hogy lenne olyan, aki nem „felejtődött” még soha a gép előtt
- nyelvhasználat és kommunikáció változása (jellemző szleng, emotikonok, új szavak épülnek be a köznyelvbe (likeolni, guglizni)
- helyesírás romlása, rövidítés, igénytelenebb
ebből sokat le lehet szűrni a másikról a véleményem szerint. Én nem gondolom, hogy adott formai követelmények mellett ne tudna helyesen írni, akiben meg van rá az igény. A rövidítések, vagy az, hogy nem néznek rám furcsán, ha sietős sms-t, e-mailt csaptam össze, mind a segítségünkre vannak. Hiszen az internet rengeteg időt spórol meg, ez is egy szelete ennek.
- hálózatosodás
- horizontális kapcsolatok jelentősége
- érdeklődés alapú, online tanulás, észrevétlenül is
ez egy nagyon hasznos része az internet világának. Minden nappal, minden gép előtt tölött órával tájékozottabb, információban gazdagabb lesz az ember. Olyan méreteket ölthet a bennünk lévő (nem feltétlenül tudás, de információ) halmaz, ami valószínű sosem volt jellemző előttünk a történelemben.
- tekintélyhez való viszony változik, rajongók könnyebben követik a kedvencüket
Végezetül, a digitális nemzedékről alkotott optimista, és pesszimista nézeteket táblázatba szedtem, megosztom, hátha valakinek hasznos lehet.
Optimista | Pesszimista |
Asszertív | Agresszív |
Önálló, kezdeményező | Nárcisztikus |
Toleráns | Mozaik szerű érettség |
Kíváncsi és kritikus | Kritikátlan |
Kreatív | Plagizáló |
Érzékeny | Érzelmileg sekélyes |
Intelligens | „eltomult” |
Együttműködő, közösségi | Elmagányosodott |
Sokcsatornás figyelem | Figyelemzavaros |
Ingerfaló | Felszínes |
Online életforma | Függő |
Azonnali visszajelzésre vágyik | Türelmetlen |
Nem feltétlenül értek egyet egyik vagy másik oldallal, sok esetben az egyik, máskor a másik oldal nézőpontját találom megalapozottnak. Tudatosan nem szeretnék kiemelni ezek közül egyet sem, mert ha összességében nézem, vannak a digitális világunknak veszélyei is, akár függőség formájában, de összességében messzemenően optimista nézőpontot képviselek. A probléma maximum az lehet, hogy nem mindenkinél ugyanaz a hatás, tulajdonság jön elő, ha belép az internet világába. Szükség van egy bizonyos határ meghúzására, mit ki-ki magában kell helyre tegyen. De így van ez az élet minden dolgával, miért lenne ez alól kivétel a világháló?
